Az ember K-vitamin szükségletét a táplálékkal felvett és a bélrendszerben élő baktériumok által termelt K-vitamin fedezheti. A kívülről bevitt K-vitamin körülbelül 20-70%-a szívódik fel. A K-vitamin zsírban oldódó vitamin. Két fő formáját különböztetjük meg, a K1 és a K2 vitamint. A K1 vitamint a zöld növények, a K2 vitamint a baktériumok szintetizálják.
K2-vitamin
A csont élő szövet. Alapvetően a kemény külső és a szivacsosan puha belső részéből áll. Új sejtek és szövetek épülnek fel, a régiek pedig elbomlanak. Ezt a folyamatot két összetevő szabályozza: az oszteoblaszt sejtek, amik felépítik és az oszteoklasztok.
K2-vitamin jelenlétében az oszteoblaszt sejtek állítják az oszteokalcin nevű fehérjét. Ez a fehérje képes kapcsolni a kalciumot a csontmátrixhoz és felelős az egészséges csontok felépüléséért. Amíg a csontok épülése intenzívebb mint a csontok lebontása addig nincs probléma.
Az oszteokalcin egy K2-vitamin függő fehérje. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő működéséhez K2-vitaminra van szüksége. A hosszú távon fennálló K-vitamin hiány kalciumvesztéshez és a csont minőségének romlásához vezet. Azon népeknek, akik nagyobb mennyiségben fogyasztanak K2-vitamint tartalmazó ételeket, erősebb és egészségesebb a csontozatuk. Sajnos az általunk is fogyasztott nyugati diéták nem tartalmaznak elegendő K2-vitamint és ennek köszönhetően a populáció nagyobbik része hiányt szenved ebből a tápanyagból.
K1-vitamin
A K1-vitaminban gazdag: spenót, spárga, zöldborsó, zöldbab, burgonya, zöld tea, de a paradicsom is.
K-vitamin hiány léphet fel hosszan tartó bélbetegség, vagy hosszan tartó antibiotikum kezelés következtében is, aminek vérzékenység lesz a következménye. Kisbabáknál pedig a K-vitamin pótlás (szájon át adható olajos injekció, a KONAKION) azért szükséges, mert még fejletlen a bélrendszerük.
